Író: Antonio Gramsci
Először megjelent: "La Correspondance Internationale," 1925. augusztus 7.
Forrás: Antonio Gramsci: ifjúkori írások 1914-1926, MKKE Társadalomelméleti Kollégium, 1987
HTML: P.G.
Először is meg kell állapítani, hogy a káderhelyzet meggyengült a párt szervező elemeinek emigrációja következtében. A párt előtt az a feladat áll, hogy új tagokat toborozzon az agitáció és a propaganda számára, magán a párton belül és a párton kívül is. A vezetésnek még egy olyan apparátusra is szüksége van, amely felosztja a munkát. Létezik már agitációs és Propaganda Szekció, amit politikailag egy elvtársunk vezet, néhány más elvtárssal együtt.
Körülbelül négy évvel ezelőtt számos, a világháború alatt Olaszországban elterjedt és a forradalmi mozgalom által túlszárnyalt ideológia megszűnt, majd újból felütötték fejüket: Olaszországban például olyan nagy agrár-iskola van, amit Európa semelyik más országában sem találhatunk, és amely a kispolgárság általános ideológiájában döntő pozícióra tett szert. Léteznek olyan ideológiai csoportosulások, amelyeknek hatása lehet a Kommunista Pártra. Ott vannak Graziadei írásai, ott van a Borliga-kérdés. A párton belül és a párton kívül harcolni kell ezen elhajlások ellen.
Nagy pezsgés van a munkások között, de a párt nem tudta megszervezni a nagy tömegeket. Ha 300.000 szavazatot gyűjtöttünk össze 10.000 tagot számláló párttal, azt a szakszervezetekre gyakorolt bizonyos befolyásunknak tulajdoníthatjuk. Magukban a szakszervezetekben azonban nem sikerült olyan aktivistákat toboroznunk, akik hosszú időn át képesek irányítani a mozgalmat.
A párt jó propagandamunkát végzett a parasztok körében, kihasználva a Szocialista Párt régi hagyományait, ami a Vatikánt illeti. A háború előtt az antiklerikalizmus nagy lépésekkel haladt előre, de a háború ismét megkérdőjelezett mindent. Ma a Néppárt baloldalának a Vatikánétól eltérő pozíciója van; harc van magán a katolikus tömegen belül is.
A katolikus baloldal közelebb áll a kommunistákhoz, mint a szocialisták és a reformisták; az ellenzéki bizottságokban a katolikus baloldal az általános sztrájk mellett volt, szemben a maximalistákkal és a reformistákkal.
A kispolgárok körében létezik egy tendencia kommunista irányultságú csoportok alakítására, a burzsoáziával szövetséges hagyományos pártokkal szemben.
Csak egy napilapunk van, amit nem tudunk egész Olaszországban terjeszteni: csak 600 helyen terjesztjük. Van egy elméleti és nemzetközi információs hetilapunk. Van egy folyóiratunk, ami eddig inkább szabálytalanul jelent meg. Ez a párt alsóbb rétegeinek egy bizonyos elméleti képzettséget kellene hogy adjon, amiből 8-10.000 példányt húzunk le. Eléggé népszerű és úgy gondoljuk, hogy elterjedtsége növekedni fog, mert máris nagyon igénylik a párt tagjai.
A nők számára is van egy jól irányított újságunk. A nők között jó munkát végeztünk, szerveztünk konferenciát parasztasszonyok számára, alapítottunk egy hetilapot, amiből kb. 12.000 példányt adunk el.
Van szakszervezeti újságunk is, ami nem olyan, amilyennek lennie kellene, mert csak szakszervezeti kérdéseket tárgyal, s így csak a forradalmi szakszervezetek technikai lapjává redukálódik; a párt szakszervezeti tagjai kialakításának lapjává kellene válnia. A párt mindeddig nem dolgozott ez irányban, de szándékozik. A Központi Bizottság még inkább szorgalmazza, hogy hozzanak létre szakszervezeti technikusi központot, ami nagyon fontos Olaszországban, mert mindaddig nem sikerül meghódítanunk a tömegeket a szakszervezetek számára, amíg a szakszervezeteken belüli tevékenységünk nem múlja felül a reformisták tevékenységét.
Lehetőségünk van arra, hogy legálisan adjuk ki napilapunkat, a "L'Unita"-t, de főszerkesztőjét majdnem minden nap behivatják a rendőrségre, és megmondják neki, hogy ezt vagy azt a témát ne tárgyalják. A cenzúra szigorúbb, mint a háborús és a háború utáni időszakban. Ezért a párt hat illegális hetilapot alapított Torinóban, Milánóban, Firenzében, Nápolyban, Genovában, stb., amelyekben mindazt közzé teszszük, ami a legális sajtóban nem jelenhet meg, de a párt gyengesége máig sem tetve lehetővé, hogy valami igazán jelentőset csináljunk e téren. Vidéki elvtársaink még nem szoktak hozzá az illegális sajtóhoz, a törvényesség hipnotizálja őket.
Az utóbbi hónapokban jó munkát végeztünk: hogy újjászervezzük a pártot, új kontaktust teremtettünk a tömegekkel. Az orosz forradalom évfordulójának alkalmából szervezett gyűléseink nagy visszhangot váltottak ki az egész országban. Milánóban az első kísérlet kudarccal végződött, mert a nők ellenezték. Másodszorra 2.000 munkás vett részt a gyűlésen; a tömeg velünk jött és a tüntetés sikerült. Kevéssel ez után sikerült egy templom kijáratánál 300 parasztot összegyűjteni: egy kommunista szónok beszélt. Ezek ellen a rögtönzött gyűlések ellen a fasiszták tehetetlenek, mert nem állíthatnak mindenhová rendőröket.
Ami a kiadványokat illeti, a párt nagy erőfeszítéseket tett. A fasiszták elégettek minden eddigi marxista kiadványt. Az "Avanti!" egész évfolyamait elégették. Szükséges felújítani a marxista gondolat alapvető műveinek a kiadását, mert ezek a párt felsőbb kádereinek a képzését szolgálják. Ezek az ideológiai fegyverek és ezek a káderek elengedhetetlenek számunkra, hogy minden téren ellent tudjunk állni a burzsoá ideológia terjeszkedésének, amely néha – és a legveszélyesebb módon – hamisítja meg Engels, sőt még Marx tanítását is.
1 Jegyzőkönyv, a Komintern Agit-Prop Szekciójának konferenciáján, Moszkva, 1925. április