Író: Antonio Gramsci
Először megjelent: "L'Ordine Nuovo," 1925. július 28.
Forrás: Antonio Gramsci: ifjúkori írások 1914-1926, MKKE Társadalomelméleti Kollégium, 1987
HTML: P.G.
Bordiga elvtárs a Kommunista Párt természetéről írott cikkében ezt írja: "A II. kongresszuson, ahol Lenin lefektette az Internacionálé alapjait, bár Oroszországban már birtokában voltak a pártsejtek tapasztalatainak, még említést sem tettek arról a szervezeti kritériumról, amit ma úgy mutatnak be, mint elengedhetetlent és alapvetőt, egyik klasszikus dokumentumban sem: az Internacionálé alapokmánya, a felvétel 21 feltétele, tézisek a párt feladatáról, tézisek az Internacionálé feladatáról. Egy sokkal később tett 'felfedezésről' van szó, és kíváncsian várjuk, hogyan helyezik el azt az Internacionálé fejlődési folyamatában.
Bordiga elvtárs megállapítása nem pontos. A Kommunista Internacionálé alapvető feladatairól szóló tézisekben, pontosabban a második fejezetben, a Miben álljon a proletárdiktatúrára való haladéktalan és általános felkészülés?-ben Lenin ezt írta: "A proletárdiktatúra a legteljesebb megvalósítása annak, hogy a tőkésosztály által elnyomott, elbutított, fojtogatott, megfélemlített, szétforgácsolt, félrevezetett dolgozókat és kizsákmányoltakat az az egyetlen osztály vezeti, amelyet a kapitalizmus egész története előkészített erre a vezető szerepre. Ezért a proletárdiktatúra előkészítését mindenütt és haladéktalanul meg kell kezdeni, mégpedig egyebek között, a következő módon:
Elsősorban a proletár, azután pedig a nem proletár dolgozó és kizsákmányolt tömeg kivétel nélkül valamennyi (politikai, szakmai, katonai, szövetkezeti, művelődési, sport, stb.) szervezetében, szövetségében, egyesületében kommunista csoportokat, illetőleg sejteket kell alakítani, főleg legálisakat, de titkosakat is, amely utóbbiakra feltétlenül szükség van minden olyan esetben, amikor számolni kell azzal, hogy a burzsoázia be fogja őket tiltani, tagjaikat le fogja tartóztatni, vagy el fogja üldözni; ezeknek a sejteknek, amelyek szoros kapcsolatban állnak egymással és a pártközponttal, kicserélik tapasztalataikat, az agitáció, a propaganda és a szervezés munkáját végzik, következetesen alkalmazkodnak a társadalmi élet valamennyi területéhez, a dolgozó tömegek kivétel nélkül valamennyi csoportjához és rétegéhez, az a feladatuk, hogy ezzel a sokoldalú munkával önmagukat, a pártot, az osztályt és a tömegeket egyaránt rendszeresen neveljék."
A felvétel 21 feltételében, a 9. paragrafusban kimondják:
"Minden egyes olyan párt, amely a Kommunista Internacionáléhoz kíván tartozni, köteles rendszeres és kitartó kommunista tevékenységet kifejteni a szakszervezetekben, a szövetkezetekben és más munkás-tömegszervezetekben. A szakszervezetekben kommunista sejteket kell kialakítani, amelyeknek hosszas és szívós munkával meg kell hódítaniuk a szakszervezeteket a kommunizmus ügye számára. Ezek a sejtek kötelesek a mindennapi munka minden egyes lépésénél leleplezni a szociálpatrióták árulását és a 'centrum' ingadozásait. Ezeket a kommunista sejteket teljesen a párt egészének kell alárendelni."
A Tézisek a kommunista párt feladatairól a proletárforradalomban 18. paragrafusában kimondják:
"A Kommunista Párt minden szervező tevékenységének alapja mindenekelőtt a kommunista sejtek létrehozása kell legyen; még akkor is, ha olykor nagyon kevés a proletárok és fél-proletárok száma. Minden szovjetben, minden szakszervezetben, minden fogyasztási szövetkezetben, minden vállalatnál, minden lakótanácsban, bárhol, ahol akár csak három ember is van, aki a kommunizmusért fáradozik, rögtön meg kell alakítani a kommunista sejteket. Csak a kommunisták összeforrottsága adja meg a munkásosztály élcsapatának azt a lehetőséget, hogy maga után vezesse az egész munkásosztályt. A Kommunista Párt minden sejtet, amely olyan szervezetben dolgozik, ahol nincs párt, abszolút módon a pártszervezetnek vet alá, és akkor is így van ez, ha a párt – akkor – legálisan, vagy illegálisan dolgozik. Mindenféle kommunista sejtet egymásnak a lehető legpontosabb rendszer szerint kialakított, legszigorúbb hierarchikus szabály alapján kell alárendelni."
A II. kongresszus vetette fel a kommunista pártok sejtszerű szervezésének a problémáját. A kérdésfelvetés nem volt világos az európai pártok számára. összetévesztették a sejtek megszervezésit, mint a párt alapját, a kommunista frakciók megszervezésével a szakszervezetekben, szövetkezetekben, stb. Valójában a két szervezeti forma nemigen különbözik egymástól a felhozott példában, bár a különbséget tisztán megtették a Párt feladatairól szóló tézisek összefoglaló részében. Az összefoglalás IV. pontjában ezt mondják: "Bárhol létezzék is, legalább egy tucat proletár, vagy fél-proletár, a Kommunista Pártnak rendelkeznie kell egy szervezett sejttel." Az V. pontban: "Minden nem pártintézményben lennie kell egy – a pártnak szigorúan alávetett – kommunista pártsejtnek". Nyilvánvaló, hogy ebben a két pontban különbséget kívánnak tenni a pártsejt, mint a párt szervezeti alapja, és a frakció mint munkaszervezet és a párt harci szervezete között a tömegszervezetekben.
Hogy ez így van, következik: a Lenin által 1915-ben írt tézisekből a zimmerwaldi baloldali szárny részére, azaz annak a forradalmi magnak a részére, amely 1919-ben majd megalakítja a Kommunista Internacionálét. Következik továbbá a Lenin által a III. kongresszuson tartott beszédének a kommunista pártok struktúrájával ás szervezetével foglalkozó külön bekezdéséből. Lenin felteszi a kérdést: miért csak az Orosz Kommunista Párt szerveződik sejtszerűen? Miért nem valósították meg a II. kongresszus azon határozatait, melyek a sejtek rendszerében jelöltek meg a kommunista pártok sajátos rendszerét? Lenin pedig úgy válaszolt ezekre a kérdésekre, hogy megállapítja: ezért a felelősség az orosz elvtársaké és saját magáé, amennyiben a II. kongresszus téziseiben túlságosan orosz és kevéssé "európai" nyelven beszéltek, azaz anélkül utaltak az orosz eseményekre, hogy aktualizáltak volna, anélkül, hogy megmagyarázták volna; feltételezték, hogy ismerik és megértik azokat.
A III. kongresszus tézisei a Kommunista Párt struktúrájáról, amit vagy közvetlenül Lenin írt, vagy ellenőriztették vele, nem új "felfedezések" tehát, ahogyan Bordiga elvtárs mondja, hanem érthető nyelvre való lefordítása az "európaiak" számára, azoknak a gyors felsorolásoknak és utalásoknak, amiket a II. kongresszus tézisei tartalmaztak. De miért nem akarja Bordiga elvtárs megérteni ezt a distinkciót az Internacionálé történetben a II. kongresszus és az azt követő három kongresszus között? A Trockij kérdés című cikkében Bordiga elvtárs fenntartja, hogy az Internacionálé története két részre oszlik: Lenin haláláig és Lenin halála után. A párt természetéről írott cikkében viszont a második szakasz már a III. kongresszussal kezdődik, azaz egy olyan időszakkal, amelyben Lenin még élt és szellemi és politikai hatékonyságának maximumán volt. A vita lefolyásából világos lesz, az a pont, ami alapvető a pártról szóló vita szempontjából: kiviláglik, hogy Bordiga elvtárs számára az olasz munkásmozgalom újból egy olyan szakaszban van, amely hasonlít ahhoz, amely a II. kongresszus és Livorno között eltelt, azaz olyan szakaszban, melyben frakciókat kell szervezni, mert a szakadás problémája előtt találhatjuk (sőt találjuk is) magunkat. Hogyan is lehetne másként magyarázni Bordiga elvtárs utalásait, amit a baloldalról szóló pontokban és a párt természetéről szóló cikkében tett a L'Ordine Nuovo-csoportról, melyek rosszindulatú megjegyzések, teli irigységkel és haraggal, nem pedig azzal a szándékkal, hogy a különbségeket megszüntesse, hanem hogy elmérgesítse és hogy kibékíthetetleneknek tüntesse fel őket? Bordiga elvtárs azonban, többek között egy "kis" dolgot elfelejtett: mégha a II. kongresszust tartjuk is viszonyítási pontnak, hogy megértsük pártunk jelenlegi helyzetét, még akkor sem biztos, hogy a L'Ordine Nuovo-csoport elveszítheti azt a funkciót, amelyet mindig is betöltött az olasz kommunista mozgalom felkészítésében. A II. kongresszuson Lenin kijelentette, hogy elfogadja a L'Ordine Nuovo-csoport által készített téziseket a Szocialista Párt 1920. áprilisában tartott országos tanácskozására, és azt kívánta, hogy a kongresszus határozataiban szerepeljen: 1.) hogy a L'Ordine Nuovo tézisei megfelelnek a III. Internacionálé minden alapvető elvének; 2.) hogy a Szocialista Párt kongresszusán majd meg kell vizsgálni a L'Ordine Nuovo téziseit. Semmilyen "balos" nem tagadhatja, hogy Lenin ítélete és Bordiga elvtárs ítélete közül mi Leninét tartjuk a fontosabbnak, amit egy kicsit mélyebb és biztosabb marxista szellem hat át, mint Bordiga elvtársét.